Mi is az az imanapló? Mire való? Mire használom? Hasznos vagy nem? Ahogy én látom...

Amióta bekerültem egy szegedi közösségbe, azóta sok új dologról hallottam. Ezek közül az egyik az imanapló. Először a húgomnak lett, majd nekem is megtetszett. Hogy mi ez? Egy füzet, de nem akármilyen!

Egy füzet, mely lehet vonalas, négyzetrácsos, sima, pöttyös...ahogy jól esik. Nekem vonalas, olcsó füzetkém van. Ebben Istenhez/Istennek írok leveleket, megosztom vele az örömöm, szomorúságom, dühömet, hálámat. Imádságokat is írok, rajzolok bele, verseket fogalmazok meg. Nem vezetem mindennap, csak mikor eszembe jut, amikor úgy érzem szükségem van rá. 

Amióta pedig próbálom egyre jobban elmélyíteni a hitemet, és imádság közben kapok egy-egy igerészt, azt is ebben jegyzem fel. Ha megtapasztaltam a bőrömön a Szentlélek érintését, azt is leírom, hogy mikor mélyebb időszakban vagyok, visszaolvashassam, hogy igenis létezik a Szentlélek, igenis tapasztaltam az életemben!

Hasznos kis füzet: mikor most tavasszal egy kissé eltávolodtam Istentől, kezembe került a szekrény mélyére rejtett imanaplóm és felnyitva egy új tapasztalat ért. Mennyi mindenen jutottam túl Isten segítségével és mennyi mindent adott már nekem életem folyamán és mennyi mindent ígért meg nekem! Tudatosult bennem az imáim által, amiket nem sokszor olvasok vissza, hogy végül Isten tényleg annyira jól szervezi az életemet, hogy nem kell nagyobb szervező számomra. Fogtam a kezemben, lapozgattam, néztem a félig pálcikaemberekként megrajzolt ábrákat, a színes filcekkel és cifra betűkkel átírt lapokat és rájöttem mennyire szeretem Istent. Hogy általa milyen erős voltam, hogy minden problémán túljutottam, hogy aki ezeket az imákat írta, mennyire kereste Istent, mennyire vágyott rá. Minek hiszek a gonosznak, ha Isten már ebben a füzetben legalább 30x megmutatta, hogy úgyis Ő nyer(t) meg minden csatát? Imák a diplomáért, a családért, jövendőbeliért, a vizsgákért, a barátokért, a gyógyulásért, Szegedért, a döntéseimért stb....

Ha megragadott egy film, egy tanítás mondata, egy zene szövege azt is leírom, hogy emlékezzek rá: ezáltal is szólt hozzám az Úr. :)

Saját képek 

Amikor haragszom Istenre, akkor is ebbe a füzetecskébe írok. Ezeket visszaolvasva viszont rosszul esik látni, hogy ilyeneket írtam Jézusról, hogy milyen durván számon kértem Őt. Ebből az írásból okultam a legtöbbet, mely fájdalommal tölti el a szívem, hogy valószínűleg ha nekem ennyire rosszul esik, vajon hogy fogadhatta ezt az Atya. Ez az egyetlen negatívuma...hogy néha látom azt a dühös, mérges, gonoszsággal teli énemet is a lapok között...de aztán a következő lap megint Isten dicsőségégéről és megbocsátó szeretetéről szól. Ebből is látszik, hogy valamikor nagyon közel vagyok hozzá, valamikor pedig nagyon messze.

Nem gyöngybetűkkel írok Neki, nem ésszel...hanem a szívemből. Ami bennem van. Néha megáll a kezem, és teljesen mást írok, mint amit szerettem volna. Van hogy írás előtt imádkozom és úgy írom a levelet, hogy vajon Isten mit üzenne a helyzetemben. Csak vesd papírra ami benned van, Isten látja és hallja az imáidat! Tudd, hogy abban a pillanatban megkapta, mihelyt a tinta a papírra került, mihelyt a szó megfogalmazódott a szívedben! 

Mikor pedig végeztem az imanaplóba írt imával, sokkal nyugodtabb vagyok...érzem azt, hogy kiírtam magamból azt, ami nyomta a szívemet. Mert nekem sokszor írásban sokkal könnyebb imádkoznom, mint szóban. A teleírt lapokat pedig néha jó visszaolvasni...jó látni azt, hogy Isten van és vezeti az én bonyolult életemet is. :)

Isten várja a leveledet! Végy egy füzetet és kezdj bele...írd le azt, ami benned van!