Olvassátok szeretettel az Imádság Háza Mozgalomról szóló bejegyzés második részét Tarjányi Anita tollából.
Az Imádság Háza eredete
Különös, vagy sem, de már az ószövetségi időkben fel-fel bukkan a 24 órás dicsőítés, a mennyei trónterem mintájára.A választott nép Egyiptomból való kivonulása idején, Mózes vezetésével már az akkori vándorló életkörülmények közepette is létrejött egy hely, egy sátor, ahol az Isten imádásának biztosítottak teret. Először is felállították a Szent Sátort, ahol a bizonyság két kőtábláját őrizték (lsd: Szám 2,1-34), és ami a sátortábor közepén helyezkedett el. Volt viszont egy másik sátor, amiről így ír Isten Igéje:
„Mózes pedig fogta a sátrat, és messze a táboron kívül verte azt fel, s elnevezte szövetség sátrának. Így a népből mindenkinek, akinek valami kérdezni valója volt, ki kellett mennie a szövetség sátrához, a táboron kívülre. Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, fölkelt az egész nép, mindenki kiállt sátra ajtajába, és nézett Mózes után, amíg ő be nem ment a sátorba. Amikor aztán belépett a szövetség sátrába, leszállt a felhőoszlop, megállt az ajtónál, és az Úr beszélt Mózessel. Amikor az izraeliták látták, hogy a felhőoszlop ott áll a sátor ajtajánál, mindannyian felálltak, és leborultak sátruk ajtajában.” (Kiv 33,7-10)
Később, Dávid király idejében újra felbukkan a folyamatos dicsőítés. Miután a király rendbe tette az ország dolgait, rendelkezett afelől, hogy a Frigyláda Jeruzsálembe kerüljön. „Aztán felment Dávid és Izrael egész férfinépe a Júdában lévő Kirját-Jearim halmára, hogy elhozza onnan az Istennek, a kerubok között ülő Úrnak ládáját, ahol segítségül hívták az ő nevét. Ki is hozták Isten ládáját Abinádáb házából és rátették egy új szekérre. Óza és fivére vezették a szekeret, Dávid és egész Izrael pedig teljes erejéből táncolt Isten előtt, ének, lant, hárfa, dob, cintányér és trombita kísérettel.” (1Krón 13,6-8) Egy óvatlan pillanatban azonban a szekér megborult Óza a Frigyláda után kapott, és amikor hozzáért, azon nyomban meghalt. A dicsőítő menet megtorpant. Dávid király ekkor úgy rendelkezett, hogy a láda Jeruzsálembe vitelét függesszék fel és helyezzék el Obededom házában. A Frigyláda három hónapig volt Obededom házában és Isten megáldotta Őt. (vö: 1Krón13)
Dávid Isten jelenlétét és áldását ki akarta terjeszteni az egész országra, ezért tanulmányozta a Törvényt, hogy hogyan kell ’szakszerűen’ szállítani a ládát.
Hatalmas felelősség kérni Isten jelenlétének megjelenését, hatalmas felelősség az Ő akaratában járni és Hozzá közel lenni. De mégis ez a vágy hajt bennünket, akiket megragadott az Ő szerelme, és akik többet és többet akarnak Belőle. (…) Ha elakadtunk valahol, kövessük Dávid példáját, mert az Úr akaratát nem tudjuk a saját elképzeléseink szerint megvalósítani.
Három hónap alatt Dávid eljutott arra a felismerésre, hogy bátorsággal kijelenthette: „Ti vagytok a Leviták családfői. Szenteljétek meg magatokat s a ti atyátok fiait, és vigyétek az Úrnak, Izrael Istenének ládáját arra a helyre, amelyet készítettem a számára. (1Krón 15,12)[1]
„Meghagyta továbbá Dávid a leviták vezetőinek, hogy rendeljék ki testvéreik közül az énekeseket a hangszerekkel, a lantokkal, hárfákkal és cintányérokkal, hogy felzendüljön az örvendezés szava.” (1Krón 15,16)
Végül a Frigyláda hatalmas dicsőítés közepette megérkezett Jeruzsálembe. Itt Dávid király egy új istentiszteleti rendet állított föl. Dicsőítésvezetőket rendelt különböző hangszerekkel (1Krón 15,16-24. 16,37-42), illetve több mint négyezer embert hívott el arra, hogy ezt a szolgálatot éjjel-nappal, szünet nélkül végezzék (1Krón 16,37. 23,5).
Izrael ószövetségi történelmében azok a királyok, akik Isten arcát keresték és Isten szíve szerinti uralkodók voltak és helyreállították a rendszeres dicsőítést, mindig áldást élveztek és a harcokban Isten győzelemre vezette őket.
„Ma is hasonló helyzetben vagyunk, egy ilyen helyreállítás közepette. Az apostoli időkben is az állandó dicsőítés és imádkozás volt jellemző az első gyülekezetekre. A Szentlélek ezen munkálkodik, hogy ez ismét így legyen.”[2] Erről így jövendöl János a Jelenések könyvében: „Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet Istentől leszállni az égből, mint a férjének felékesített menyasszonyt. Hallottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: »Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük.” (Jel 21,2-3)
Jelen helyzetben, szerte a világon kb. 10.000 Imádság Háza működik. A leghíresebbek:
- Kansas City, ahol 1999-óta folyik a hét minden napján, 24 órában a dicsőítés
- Jeruzsálemben 1987-től
- Augsburgban pedig 2007-óta, jelenleg ez a legnagyobb Imádság Háza Európában
Magyarországon négy található: Budapesten kettő, illetve Kecskemét, Pécs és Sülysáp
A folyamatos dicsőítés hatása a keresztényekre és a társadalomra
A dicsőítés során – legyen az zenés-énekes, saját szavas vagy igei alapú – egyszerűen az történik, hogy elismerjük Isten nagyságát, fenségét, mindenhatóságát. Elismerjük azt, hogy ő az, aki szeretetből alkotott, aki közel jön és felemel. Övé a trón a szívünkben és Övé az uralom a városunk és a nemzetünk fölött is. Behívjuk Őt az életünk és a társadalmunk minden szegmensébe, hogy jelenléte helyreállítsa azt, az eredeti terv alapján. És Isten nem késlekedik jönni.
Képzeljük csak el azt, hogy milyen hatással lehet egy városra az, ha ott szüntelen folyik az Isten imádása. De nem is nagyon kell elképzelnünk, mert azokban a városokban, ahol működik Imádság Háza, ott a szellemi légkört Isten Lelke fokozatosan átalakítja.
Az augsburgi Imádság Háza vezetője (Johannes Hartl) például beszámolt arról az egyik konferencián, hogy sokéves imádságuk után a városukban megszűnt az abortusz és visszaszorult a bűnözés. Nem egy IH környékén szép lassan bezártak a kocsmák, megszűnt a szerencsejáték és a prostitúció, csökkent a válások száma. A dicsőítő alkalmakon számtalan csodás gyógyulást regisztráltak, a legdurvább betegségekből vagy éppen a különböző függőségekből. Mindez ’csak’ azért, mert a dicsőítések során kikiáltották Isten uralmát a városuk felett.
Imádság Háza Szegeden?
2015 októberében Szegedről két csapattal vettünk részt a második magyarországi Imádság Háza Konferencián, ahol mindkét csapatunk egymástól függetlenül megkapta azt, hogy Isten tervében szerepel egy szegedi Imádság Háza. Most pedig, 2017 május 1-én úgy jöttünk haza a harmadik Imádság Háza Konferenciáról, hogy ebben a tervben el is kell végre indulnunk. Néhányan még aznap összeálltunk és megalapítottuk a szegedi Élő Víz Imádság Házát. Mottónak pedig a következő Igét helyezte Isten a szívünkre: „Minden forrásom Belőled fakad.” (Zsolt87,7) Kevesen vagyunk még (7-8 fő) és kezdetlegesek, de elindultunk. Ezzel a kis maggal rendszeresen találkozunk, dicsőítjük Istent és imádkozunk a városunkért. Ezek az alkalmak még zártak, de a tanév során vasárnap esténként Szeged-Felsővároson megrendezett ökumenikus dicsőítések (Szívvel-Lélekkel alkalmak) egyben Imádság Háza alkalmak is, ahol szolgálóink is dicsőítenek.
Amire még szükségünk van a konkrét induláshoz:
- Dicsőítő szívű emberekre, akik átadták életüket Istennek és hívást éreznek a konkrét szolgálatra.
- Lelkes keresztényekre, akik szükségét érzik annak, hogy idejükből adjanak Istennek, és egyszerűen imádják Őt.
- Ez a szolgálat komoly anyagi hátteret igényel, így szükségünk van lelkes támogatókra is.
- Ha elérkezik az idő, szeretnénk egy mindentől független helyszínt, ahol konkrétan megnyithatjuk a szegedi Élő Víz Imádság Házát.
Isten nagyot álmodott Szegeddel is, és ami az Ő tervében benne van, azt véghez is viszi!
Ebben a témában segítségemre voltak a következő források:
Ó-és Újszövetségi Szentírás – Szent Jeromos fordítás
Prazsák László: 24 órás dicsőítés és ima
Bill Johnson: Sorsfordító pillanatok
http://www.24-7prayerlist.com/
[1] Prazsák László: 24 órás dicsőítés és ima (Imádság Háza Alapítvány, Budapest, 2015); 52. oldal
[2] uo. 59. oldal
