Szeged legújabb, fiatalokból álló dicsőítő bandáját faggattam mindenféle témában. Íme, ahogyan ők látják...

Hogyan alakult a K.Ö.D.? 

Tóth Zoli: Még február végén megfogadtam, hogy Húsvétig minden héten lesz egy alkalom, ahol teret adunk Isten dicsőségének. A legelső ilyen alkalom március 5-e volt, vasárnap. A hely adott volt, hiszen az alsóvárosi plébánián az 5-ös teremben van egy kicsit hamis, de nagyon szuper kis pianinó, így csak a társaknak kellett hangszereket hozni. A legelső alkalmon a felállás a következő volt: Bauer Józsi és Atlasz Márk gitáron, és én zongorán.
Az egész K.Ö.D. így alakult, így kezdődött el. Persze ekkor még nem volt sem az alkalomnak, sem a csapatnak neve, mindkettő később alakult ki. A névadó Noé Benedek volt. Mikor a budapesti Felházra utaztunk fel csapatosan Szegedről, és beszéltünk a szegedi ébredésről, dicsőítő alkalmakról, és pakolásztuk össze a vicces mozaikszavakat, akkor egyszer csak megszólalt Benedek: "Legyen KÖD!"
Síri csend. 
Kifejtette.
Keresztény
Ökumenikus
Dicsőítők
Nos, így alakult ki a K.Ö.D. 

Mi a célotok?

Tóth Zoli: Isten dicsőségébe bevezetni minél több embert. Nemtől, kortól függetlenül. Az alkalmaink nem rólunk szólnak vagy a mi szándékainkról, hanem Istenről. Az Ő határtalan dicsőségéről, szeretetéről.

Kik most a tagjai? 

Tóth Zoli: A tagok eléggé változóak voltak a hetek, hónapok során. Csere volt énekesek, hangszeresek között is.
A jelenlegi felállás:
Noé Dominika - Ének
Pásztor Teréz - Hegedű
Tarjányi Rebeka - Vetítés
Atlasz Márk - Gitár, ének
Tóth Zoltán - Zongora, ének

Hogyan válogattok, szemezgettek dalokat egy-egy alkalomra?

Tóth Zoli: Dalainkat az alkalom előtt mindig átimádkozom, de általában nincs konkrét dallista (a csapat többi tagjai ezt néha sérelmezték is). Teret akarunk adni a Léleknek, hogy ne kössük meg. Isten zabolátlan. Mi sem akarjuk megadott dallistába zárni. Amilyen dal jön, az jön, és ezt a többi zenész egyre jobban tolerálja, bár ez lehet hogy a megszaporodott próbák miatt is van. 

Mennyit próbáltok?

Tóth Zoli: Az elején eléggé random módon csináltuk az alkalmakat. Nem volt próba, nem volt szinte semmi megbeszélés, csak odamentünk, hangoltunk, és piff neki. Aztán kicsit alakult ez is. Minden héten szerdánként összejöttünk este a Bociban, ügyeket intézni, megbeszélni mi vár ránk, jövőbeni dolgok, ilyenek... majd vasárnap az alkalom előtt összejöttünk 2-3 órával. Imáztunk, közösségileg voltunk együtt, majd pedig próbáltunk, új dalokat néztünk meg, illetve azokat a dalokat néztük át körvonalakban amik imában jöttek. Ez sokkal nagyobb magabiztosságot ad nekünk is, illetve a közösségi életet is sokkal jobban fenn lehet tartani. 

Voltak-e konfliktusok közöttetek? Ha igen, hogyan lehet ezt kezelni egy frissen alakult bandában?

Tóth Zoli: Konfliktusok annyira nem voltak. 1 kiemelkedő esetre emlékszem, mikor felsővárosra kerültünk a technika, erősítő, nagy zongora és egyéb finomság közé. Mindannyiunknak új volt a helyzet, és hirtelen meg voltunk lőve, hogy ki mit csináljon, ki hogy pakoljon, mit hova, ilyenek. Akkor volt egy kisebb konfliktus köztünk Márkkal, de az alkalom előtti imában sikerült ezt letennünk, és tiszta szívvel ott tudtunk lenni végig a dicsőítésen.

Hogyan lehet benneteket támogatni? 

Tóth Zoli: Van egy kis fekete zongoránk, ami át lett alakítva perselynek az adományoknak. Nem hirdettük ezt még egyáltalán. Istenre bízzuk a pénzügyeinket is. (Hiszen Lk 1,37) De az tény, hogy szükségünk lenne pár dologra. Jobb minőségű hangszerekre például, mert amik most vannak, nagyon gyorsan hangolódnak, és többször is megesett, hogy dicsőítés közben kellett visszahangolni a gitárt, mert elcsúszott, és szétestünk kicsit.

Hallottam, hogy van táborotok a nyáron. Hogyan telt és miért volt szükséges?

Tóth Zoli: Igen. Táborunk már volt. Július 20-22 között sikerült leszervezni egy kis tábort Alsóvároson. Volt alkalmunk dalokat felvenni, közösségileg épülni, próbálni, együtt lenni Istennel, és egymással is. Nagyon mély volt! És abszolút itt volt az ideje, hogy több időt is együtt legyünk.

Tarjányi Rebeka: Igen! Július 20-22 között került megrendezésre a KÖD tábor, ami alapvetően azért jött létre, hogy a szolgáló csapatot egybegyűjtse. Ez alatt az idő alatt jobban megismertük egymást. Nagy hangsúlyt kaptak a játékok, illetve az olyan bravúros esetek, mikor közösen kellett összedobnunk a kaját. Isten nagyon jó hangulatot adott közénk, sokszor egyszerűen csak dőltünk a nevetéstől! :)  A csapat sokkal jobban összerázódott, barátságaink elmélyültek. És természetesen az ima, a dicsőítés és a gyakorlás sem maradt ki egy-egy napból. Rájöttünk, hogy nagyon is fontos, hogy legyenek ilyen alkalmaink, mikor huzamosabb időt együtt töltünk. Ilyenkor tanulunk meg igazán egymásra és Istenre is hangolódni.

Mi a tervetek szeptembertől? 

Tóth Zoli: Szeretnénk folytatni azt, amit elkezdtünk, visszatérünk a heti dicsőítésekhez. Nincs nagyobb tervünk, minden amilyen alkalmunk van, Istennek köszönhetünk. Rábízzuk teljesen az egészet.

Milyen programokon találkozhatunk veletek, voltak-e különleges alkalmaitok?

Tóth Zoli: Volt több különlegesebb alkalom is, ahol szolgáltunk. A legelső Házi Felház Szeged alkalmon mi szolgáltunk, és ez volt nekünk is az első különleges, nagyobb szolgálatunk. Aztán a Tágas Tér Fesztiválra való felkészülés keretén belül is volt egy külön alkalmunk, illetve első pénteki dicsőítésen is zenéltünk már a piarista kápolnában. De voltunk például Kübekházán is: egy teljes lelki napra hívtak minket szolgálni. A Lélek Éjjele keretén belül is szolgáltunk, de a legutolsó Szívvel Lélekkel alkalom volt egészen speciális. Kihirdettük, hogy bárki, aki csak akar, jöhet és szolgálhat velünk. Ennek az alkalomnak a kapcsán kicsit elgondolkoztunk a jövő képünkön is.

A szolgálatot/elhívást hogyan élitek meg, van-e rajtatok felelősség, milyen érzés Istent szolgálni?

Tóth Zoli: Szerintem nagyon pozitívan. Egyre és egyre inkább felnövünk a “feladathoz”, és ez a fajta fejlődés nagyon fontos számunkra is egyénenként és csapatként is. Elején emlékszem görcsbe ugrott mindannyiunk gyomra, mikor megláttuk mennyien vannak a Házi Felházon, de azóta sok mindenen túl vagyunk és egészen felemelő érzés azt látni, ahogy külön, és együtt fejlődünk Istenben. Van felelősség, persze, hisz mi vezetjük be a résztvevőket Isten jelenlétébe, és egyszerre figyelni arra, hogy ki hogy van ott, hogy mit sugall a Lélek, és hogy mit játszunk kicsit nehéz, de Isten ebben is épít és ebben kell benne maradnunk. Ez a lényeg.

Tarjányi Rebeka: A szolgálatban hatalmas felelősség van, hiszen Istenhez szeretnénk elvezetni az embereket. Ezt nem mindegy hogyan tesszük, illetve hogy milyen szívvel. Ha szolgálatunk mögött nincs lelki háttér (ima), alázat és hit, akkor dicsőítésünk csak kiüresedett zenélgetés és szolgálatunk nem ér semmit. Akkor tudjuk elvezetni az embereket az Úrhoz, ha mi már ott vagyunk. Épp ezért a szolgálatunk nem ott kezdődik, mikor kiállunk a sokaság elé, hanem otthon, a csukott ajtónk mögött, a szobánk csendjében, mikor egyedül Istenre figyelünk. A szolgálat sosem érzés kérdése. Személyes tapasztalatom, hogy vannak olyan időszakok az életemben, mikor egyáltalán nem érzem Isten jelenlétét, se a csendes imában, se a dicsőítésben. Természetesen az Úr ilyenkor is formál engem (talán ekkor a legjobban), hogy hitem ne labilis érzéseken alapuljon, hanem a szilárd tudaton, hogy Isten szeret engem, minden körülmény közepette és ezt már annyiszor a tudtomra adta; Ő soha nem változik. Ha ezt az eszembe vésem, akkor mindenkor öröm és béke lesz a szívemben (még akkor is ha lelkem alapvetően szárazságot él meg) és szolgálni “jó érzés” lesz. Hisszük, hogy mi a K.Ö.D arra kaptunk elhívást, hogy tehetségünkkel felemeljük az Úr nevét itt Szegeden. És hogy példát mutassunk: igen, vannak fiatalok, akik mindennél jobban szeretik Istent, és az életüket nem tudják nélküle elképzelni.

Köszönöm a válaszokat és sok áldást a K.Ö.D. minden tagjának, az alkalmak résztvevőinek! 

Kövesd nyomon a K.Ö.D.-öt:
- Facebook:  Dicsőítő Szív - Szeged
- Facebook:  KÖD
- Instagram: @k.o.d.worship

Ha még többet szeretnél megtudni: korábbi bejegyzés egy Szívvel, Lélekkel alkalomról itt!