Tavaly voltam a Nagyhét szentmiséin először úgy, hogy próbáltam átérezni, végiggondolni az elhangzottakat, nem "csak" beülni és nyugtázni, hogy 'ez is megvolt'. Az alsóvárosi templomban helyet kellett vadásznunk magunknak, hogy egymás mellett üljünk a húgommal, olyan sokan voltak.
Idén viszont elhatároztuk, hogy Domaszékre fogunk elmenni mind 4 napon. Tegnap mikor megérkeztünk és leparkoltunk, már érződött, hogy valami nem stimmel. Azt hittük parkolni sem tudunk majd, hiszen éppen 6-kor értünk oda, viszont a parkolóban csak két kocsi ácsorgott. De akkor hol van mindenki? Biztos gyalog jöttek...
Hát, nem. Belépve a templomba hatalmas megrendülés ért: a padok üresen árválkodtak. Kopár, emberlélek nélküli szívszaggató képek. Nem ehhez vagyok szokva...Elszomorított a kép.
Az egyik sorban egy csapat fiatal ült, mely utal még reményre. Isten dolgozik. Akik eljöttek, okkal jöttek el. Akik nem jöttek, nincs okuk, csak kifogásuk. Okkal voltak ott azok, akiket elhívott a Lélek, hogy átérezzék a Húsvétot, hogy ismét rájöjjenek: Golgota nélkül nincs Feltámadás.
A prédikációban az atya kihangsúlyozta, hogy Jézus HATALMAS szeretettel szeret. Hiszed ezt? Fel sem tudjuk fogni...Ő már Nagycsütörtökön tudta, hogy meg kell halnia, mikor a tanítványok semmiről sem tudtak. Mert Ő meghalt értem, nem azért mert jó vagyok, hanem mert Ő jó.
Végül az egyik hittan tanító szavaival zárnám a bejegyzést: "Innen szép nyerni."
Hosszú az út a domaszéki emberek szívéhez, de nem baj, mert Isten már dolgozik az ügyön! :)
Kép: pinterest.com
