Július 6-9. között került megrendezésre a Katolikus Ház szervezésében Szegeden a Kapcsolódj be te is! szociális jellegű tábor. Ez egy olyan nyári találkozó volt, melyre a programban már részt vett fiatalokat hívták, de persze olyanokat is vártak, akik csak jól akarták érezni magukat és itt egy kicsit bele tudtak kóstolni ebbe a projektbe. Hadd meséljem el, hogyan is tapasztaltam meg ebben a táborban a mások által szimplán sorsnak tulajdonított, számomra inkább "Isten is így akarta" találkozást.

A tábor alatt a kollégiumban vártam a szobatársamra és azon morfondíroztam, hogy kivel tölthetem el ezt a 4 napot egy szobában. Táskája az ágyán hevert, de ő sehol sem volt. Számomra mindig is számított, hogy kivel osztozkodom, ki az, akivel úgymond egy fedél alatt fogok aludni. Nem elhanyagolható, hogy 18 évesen voltam először táborban, addig nem mertem sehova sem elmenni... azóta viszonylag jól bírom a táborozást, de sátrazni még most sem szeretek. Ebben a kíváncsiságban kezdődtek el a programok, majd ebéd előtt kicsivel körbekérdeztem, hogy valaki nem ismeri-e Kittit? Miután végre rátaláltam, egymás mellé ültünk és beszélgetni kezdtünk, aminek érdekes végkifejletét sosem fogjuk elfelejteni...

Teljesen belemerültünk egymás mondandójába, ugyanis ugyanabba az iskolába jelentkeztünk, ugyanazok a terveink a jövőre nézve, mezőgazdasággal foglalkoznak, ahogyan mi is, és pontosan úgy hívják, ahogyan a kisebbik húgomat. Már mindenki majdnem kész volt az ebéddel, de belőlünk csak ömlöttek a szavak. Később kiderült, hogy ő gyulai, ugyanaz a kedvenc filmünk, a virágunk és verseket ír, ahogyan én. Mintha kettő lenne belőlem! :) 

Nem tudtunk mást mondani, mint hogy ez életünk egyik legbizarrabb beszélgetése, és egyre furcsább és furcsább lett a tábor során! :D Volt, hogy már csak nevetni tudtunk egymás mondatain, hiszen a "Nekem is!", "Én is!" felkiáltások után már nem tudtunk mást mondani és volt, hogy kirázott a hideg, miközben újabb hasonlatosságra derült fény. Megtudtam, hogy idén a főiskolai elbeszélgetésen és pár évvel ezelőtt is láthattuk egymást a Szent Gellért napon, csak ekkor még ismeretlenül elmehettünk egymás mellett. Illetve előző vasárnap ugyanazon a misén voltunk itt Domaszéken, mert ő táborozni volt a Zöldfáson...

Mindebből arra következtettünk, hogy Isten nagyon is azt szerette volna, hogy mi találkozzunk. Igazán különleges élményben volt részünk ezalatt a négy nap alatt, nem sok embernek adatik meg, hogy hozzá nagyon - túlságosan is - hasonló lélekkel találkozzon. Velem egyszer már fordult elő ilyen, de ez újra és újra különös izgalommal tölt el. Komolyan, mintha Isten pontról pontra eltervezte volna, hogy mi egy szobába kerüljünk és rájöjjünk, milyen értékes is a másik!

***

Január van, a vizsgaidőszaknak majdnem vége, a Facebookon görgetek. Egyik barátom lájkolt egy bejegyzést, érdekel, rákattintok: "Gyakornoki lehetőség a KatHáznál" Megkérdezem a barátnőimet, belefér-e ez a lehetőség az utolsó félévben, azt mondják próbáljam meg. Elhatározom magam, megírom életem első motivációs levelét. Elküldöm. Pár hétre rá hevesen küzdve 'írom' szakdolgozatom első oldalait, csörög a telefon, hogy mikor tudok menni interjúra. Gondolkodom...hova is? Volt szó interjúról? Jaj, mikor is? Oh, igeen... a Katolikus Ház. Hát, elmentem életemben először egy interjúra. Pozitív élmény, szerintem jól sikerült. Délután írtak, hogy mehetek. Az utolsó félévemben volt szerencsém olyan közegben kommunikációs gyakornokként tevékenykedni, amelyről mindig is álmodtam. A Katolikus Ház által jutottam el ebbe a táborba...tehát ha nagyon vissza kellene vezetnem az egész találkozást, januárban egyetlen kattintással kezdődött minden. :D

Ennek így kellett lennie... ahogyan a címben is láthatjátok, annyira minden összepasszol, hogy Istent igazából ilyen helyzetben egy fotelben tudnám elképzelni, ahogy hátradőlve mosolyog azon, hogy mi butácskán visszagondolunk mikor is találkozhattunk először. Mert Ő mikor még meg sem születtem, azóta ismer engem, azóta gondomat viseli, terelget szépen lassacskán, persze ha engedem neki. Ez alatt a 4 nap alatt  szorosabb baráti köteléket el sem tudta volna képzelni: 2 lány, akiknek élete, ízlése annyira hasonló, mintha egy lélek lennének. Nagyon ritka az ilyen, de én elmondhatom, hogy több ilyen ember is van az életemben. Nagyszerűbb ajándékot, mint ez a barátság, nem is kaphattam volna ebben a táborban! Köszönöm Istenem! 

Részletek a Kapcsolódj be te is! táborról:
- igazából ez egy nemzetközi tábor volt, mivel németek, románok, horvátok és magyar résztvevői voltak
- a Gen Rosso olasz együttessel 2 nap alatt alkottunk meg egy műsort: zenés, énekes és táncos workshopokon keresztül egyórás műsort raktunk össze, amit Szegeden a Dugonics téren mutattunk be
- kiscsoportokban fedezhettük fel a várost és beszélgethettünk 
- volt reggeli elmélkedés is, melyen az aznapi mottót ismertették, pl. Do your best! - Hozd a legjobb formád!

További részletek: Itt

Kép forrása: Facebook