Idén diplomáztam földrajz szakon a szegedi egyetemen, ezután pedig elég nagy váltás következik az életemben. Na, de hogyan jutottam el a földrajztól oda, hogy tanár legyek és teológiát tanuljak?
Három évig földrajzot tanultam, majd mikor jelentkezni kellett februárban MSc-re vagy másik szakra, egyetemre, egyszerűen nem tudtam hova jelentkezni, nem vonzott semelyik szak sem. A földrajz jó volt annyiból, hogy általa kaptam egy átfogó, sokszínű tudást. Az egyetem alatt bekerültem az Antióchia közösségébe, majd dicsőítésekre jártam, melyek után egyre nagyobb éhség fogott el: többet szeretnék tudni Istenről, az Eucharisztiáról, a Szentlélekről, a Bibliáról.
Egyre jobban fogalmazódott meg bennem, hogy fiatalokkal is szeretnék foglalkozni ifjúságsegítés által, mivel egy ifjúsági önkormányzat képviselője is vagyok, ezzel is belelátva egy fiatalos, önműködő közösségbe. Viszont ez a szak ebben az évben szűnt meg, így OKJ-s tanfolyamok között is elkezdtem nézelődni, de mégsem amellett döntöttem. Másrészt tudtam magamról, mennyire jól esett volna, ha a nehéz időkben - amikor kb. minden szétesni látszott - lett volna valaki számomra, aki átsegít ezeken a traumákon egy tartalmas-tanácsadós beszélgetéssel. Ekkor gondolkoztam el azon, hogy ifjúságpasztorációval szeretnék foglalkozni, ehhez a Gál Ferenc Főiskolát néztem ki, pasztorális tanácsadás szak megjelöléssel. Ez már a záróvizsga után egy nappal volt. Nagyon úgy nézett ki, hogy döntöttem: fiatalok segítése, beszélgetés egyénileg velük, ami egyfajta lelkivezetés.
Aztán egy gyerekvigyázós táborba mentem segíteni, ahol a szülőkkel néhányszor beszélgetésbe elegyedtünk és sokszor megkérdezték, hogy biztosan gyerekekkel foglalkozom. Mondtam, hogy egyáltalán nem, viszont jól estek a szép szavak számomra. 3 nap alatt teljesen elbizonytalanodtam. Mi lenne, ha picikkel foglalkoznék? Nem tudtam eldönteni mit is csináljak az életemmel... Aztán beszélgettem egy anyukával, aki az Antióchiás szülőpárok egyike és jártas a Gál Ferenc Főiskola dolgaiban. Ő mesélte el, hogy a hittanár-nevelő tanár jobban megérné számomra, sokkal többet ad, mint a pasztorális tanácsadás és jobban lehet vele elhelyezkedni. Aztán ha nem tetszik, mint munka, ezzel ugyanúgy lehetek majd lelkivezető is. Kétségek között érkeztem haza a táborból.
Kép: pinterest.com
Eddig a fejemben meg sem fordult, hogy óvónő vagy tanár legyek, hiszen nehezemre esik kiállnom mások elé. Visszagondolva a múltamra, tele mindent megváltoztató kudarcokkal, viharokkal és az azokból való felépülni akarással valamiféle “tapasztalatot” szereztem (ha nevezhetem így) és ezzel a keserűen hangzó tapasztalattal talán segíteni is tudok a fiataloknak.
A Gál Ferenc Főiskolán a szóbeli elbeszélgetésen jelentettem be, hogy megváltoztatom a döntésem, és hittanár-nevelő tanárnak szeretnék tanulni. Nálunk később kezdődik a tanítás, az első héten most vagyok túl.
A hit iskolájában egyetlen tanár van: a Szentlélek, és egyetlen tankönyv: a Biblia.
Most úgy érzem Isten megmutatta a célt, hogy fiatalokkal foglalkozzak és hirdessem Jézus nevét nekik, de ehhez nem adott használati utasítást. Olyan mintha egy nyitott könyvben csak a fejezet címét látnám, benne viszont nincs leírva a történet. Jól döntöttem? Jó úton járok? Ezt csakis Isten tudhatja...Már megismertette velem a földet a földrajz által, most az ég következik, mely egy új fejezete életem könyvének.
“Lelkemet felüdíti - az Úr - igaz ösvényen vezet az ő nevéért.” Zsolt. 23,3
Ráadás :)
- Mi a különbség a geológus és a teológus között?
- Ég és föld.
