Keresztény (és talán nem is keresztény) körökben egyre népszerűbb a fiatalság körében az, hogy olyan táborba mennek gyerekekre vigyázni, ahol a szülők lelkigyakorlaton vagy valamilyen képzésen vesznek részt, illetve ha a szülők nincsenek is ott, de kisebb gyerekekre felügyelnek a nagyok és készítenek nekik programokat a tábor alatt. Én is eljutottam először 22 évesen egy ilyen alkalomra. Az Egyházmegyei Családközpont által szervezett Egyházmegyei családos tábor egyik gyerekvigyázója lettem Gyulán 4 napra. Ahogy én láttam...

Óriási tapasztalat 

A gyerekekkel való foglalkozások alatt rájöttem, hogy mennyire vagyok kreatív, türelmes és odafigyelő. Általában egy ilyen táborban a gyerekeket 3 csoportba osztják: a picik (2-6 éves), a kisiskolások (alsósok) és a nagyok (felsőtől felfelé). Én a picikkel voltam, amitől először jól be is voltam parázva, hiszen rájuk igazán figyelni kell. Viszont ahogy a szülők a kezembe adták az ő kezüket többségében ők el sem engedték. Szépen elfoglalták magukat a nagyobbak, az ovisok, a kicsikre pedig folyton figyelt valamelyikünk, hiszen nekik egy zsírkréta is lehet veszélyforrás. Megtapasztalhattam, hogy szépen, köntörfalazva is bele lehet csalogatni a síró gyerkőcöt a terembe, ameddig anya eloson az előadásra. Aztán türelmesen kézen fogtam őket, mikor végre kimentünk az udvarra és akkor jutott eszükbe, hogy WC-re kell menni :) Vagy odafigyelni, hogy melyik pici merre cirkál a nagy udvaron, ki ment be anyukájához, ki van a testvérével, vagy éppenséggel csak ne dobálják a homokot. Tehát iszonyat nagy tapasztalatot adott! 

Szeretethalmaz

Aztán egy-egy séta közben gyakran kaptam a kicsiktől ölelést, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nagyon hamar megszerettem őket. Az egész tábor gyerekvigyázóit egy nagy szeretethalmaz vette körbe. Mindenki nagyon hálás volt nekünk, amiért vigyázunk a gyermekére, és a gyerekek is hozzánk szoktak a tábor végére. :)

Vágj bele az ismeretlenbe!

Elmegyek egy táborba, ahol max 4 embert ismerek (ebből kettő felnőtt) és vigyázok mások gyerekeire. Nehéz vállalkozás, de nem lehetetlen. Itt biztos ki kell lépni a komfort zónából! Az ismerkedés része egy tábor alatt elég könnyen megy, mivel egymásra vagyunk utalva, akár a vigyázás alatt, akár egy UNO-zás alatt, hiszen aki játszani akar, annak emberekre van szüksége. Viszont úgy belevágni a gyerekvigyázásba, hogy nem ismerem a kicsi szokásait, mennyire ragaszkodó, van-e valamilyen problémája, vagy csak nem értjük meg egymást, úgy elég nehéz. Persze kapunk egy rövid használati utasítást a szülőktől minden gyerekhez, de az nem teszi ki az óvodai ismerkedést, szokásokat, és én sem vagyok óvónő. Végül nem is kellett, hogy az legyek: az egymásra utaltság itt is felülkerekedett, hogy van egy játszótársa a gyereknek, hogy van, aki játékkal készült vagy aki eltereli a figyelmét, míg a szülő tanul, okul, tapasztalatot cserél, ez nagyrészt eltörölte a kételyeket, a bizalmatlanságot. Külön kiemelném, ahogy szülők mertek utasítást adni, kérni, mit hogyan csináljunk...hiszen mi ezért voltunk ott. Mert én jobban szeretem, ha megmondják nekem mit, hogyan csináljak és én abból próbálom kihozni a legjobbat.

Bizalom

Semmi nem ad akkora löketet, mint amikor rád bíznak egy kincset. A szülők a kincseiket bízták ránk. Nekem nagyon királyságosan esett, mikor egy-egy szülő rákérdezett a gyerekére, és azt tudtam mondani, hogy nem volt semmi gond. Mert tényleg nem volt! Vagy ha volt is, valamelyikünk (5-en voltunk a kicsikre) mindig volt annyira kreatív, hogy megoldotta. Bizalom volt a szülők részéről, a gyerekek részéről és a szervezők felől is, hogy belénk vetették a hitüket. Ez pedig, ha tényleg törekszünk a 100%-ra, jó érzéssel tölti el az embert.

Szolgálat

Gyerekvigyázók közül voltak olyanok, akik a középiskolai 50 órás közmunkát töltötték ott. Ha tudsz, mindenképpen egy ilyen táborba menj! :) Ez önkéntes, a szervezők állnak mindent: a szállást, utazást, visznek-hoznak autóval. Én pedig odafele egy kisebb csapattal vonattal mentem és megvettem a visszaútra is a jegyet. Végül autóval jöttem haza, és még a kárba ment jegyet is kifizették nekem!!! :o Ez egy olyan tábor, ahol adsz és adsz, magadat adod, és töménytelen jóakarattal és hálával találod magad szemben. Számomra itt nyert értelmet, hogy adni tényleg öröm.

Példák

Nekem hatalmas tanúságot tettek a szülők, akik pici babákkal, ovis gyerkőcökkel és mind a sok gyerekükkel fogták magukat és eljöttek ebbe a táborba. Pozitív keresztény példát kaptam általuk, hogy igenis létezik a család, igenis szép, ha egy családban 3-4-5 gyermek van, és én is hálával jöttem el, hogy beszélgettek velem, meghallgattak, megbíztak bennem és semmiféle rossz élmény nem ért az alatt a 4 nap alatt. 

(Kép: Egyházmegyei Családközpont Facebook) 

Szóval nagy felelősség a tökmagokra, kisiskolásokra vigyázni, de ha lehetőség adódik, nyugodtan vágjatok bele! A szülőknek pedig hatalmas tisztelet! :) 

További részletek: youtube