"Ti is érzitek, hogy változott a légkör? De tényleg!"- írja az egyik barátnőm, aki szintén részt vett a Felházon Szegeden. Ahogyan én láttam...

Nagyon megörültem aznap este, mikor kiderült, hogy a következő Felház Szegeden lesz, viszont az azt megelőző héten egy elég mély szárazságba estem. A kísértés a magányommal és a bűneimmel játszott, torz tükröt tartott elém és kis ideig ugyan, de hittem neki. Majd Isten imában és dicsőítésben is szólt hozzám, és hamar túljutottam ezen a nehéz pár napon.

A Felház előtti napokban az Úr a szívemre helyezte: mindenkit vagy senkit. Én pedig elkezdtem minden ismerősömet meghívni Facebookon és személyesen is. Imádkoztam, hogy történjenek majd csodák, többet akartam, mint eddig bármikor. Pedig összesen csak 4 Felházon voltam :) Szeged számomra sokat jelent, mint az Imádság Háza tagja imádkoztam is párszor azért, hogy a Szentlélek töltse el az utcákat, tereket, paneleket és Ő töltse be az emberek szívét. 

Persze ez sem ment probléma nélkül. Lett volna szállásunk, maradhattunk volna sokáig, de kiderült, hogy haza kell jönnünk az utolsó busszal, negyed egykor. Végre eljön a Felház, nem mi megyünk hozzá, hanem az jön le hozzánk, és akkor sem maradhatok végig. Jól be is rágtam mindenkire, de persze aztán megenyhültem: mekkora királyság, hogy 4 órát is eltölthetek az Élő Jézus jelenlétében. Csak Ő és én, és egy mini Szeged a Hungiban. 

Sokan visszajelöltek a Facebookos eseményre, sokan mondták, hogy eljönnek. Aznap elmaradt pár órám, így itthon készülődtem, de már nagyon be voltam zsongva. Majd délután útnak indultunk egy közös kurzusra a húgommal, szinte olyan érzésem volt, mintha ünnepelni mennénk. A húgom befonta a hajamat, és még az előadás is klassz volt.

Majd Alsóvárosra igyekeztünk, mert az Antióchia Közösséggel misére mentünk. Külön öröm számomra, hogy az új csoporttársaim közül is eljöttek néhányan és a Felházra is együtt indultunk el. Meglepődtem. Talán nem hittem abban, hogy ha elhívok valakit erre az alkalomra, bizony el is jön? 

A szegedi Felház a Hungi Vigadóban volt, amikor beértem, máris sok-sok ismerős arcot pillantottam meg. Ennyi ölelést régen kaptam egy estén és én csak fürödtem a hálában és az örömben, hogy Isten ennyi klassz embert elhívott erre az estére. Hálás voltam, mert ahogy teltek a percek nyolc óra felé, majd 9 óra körül is csak egyre gyűlt a tömeg. Hálás voltam a Felház csapatnak, hogy pont Szegedre jöttek, a szülővárosomba. Hálás voltam azoknak, akik igent mondtak a meghívásomra, jobban mondva IGEN-t mondtak Istennek. 

Isten pedig csodákat tett már az első órában. Gyógyított, megszólított, üzent. Nagy bizonyság volt bennem, hogy ezek megtörténtek, ugyan nem velem, mégis nagy hatással volt rám, hogy pl. a mellettem ülő lány élete, talán most örökre meg fog változni, mert megszólították az ismeret szavával. Minden dicsőítő alkalom másmilyen, máshogy érzem a Szentlélek jelenlétét. Ezen az estén sokszor az ének közben átváltottam a nyelvimára, egyszerűen nem tudtam már énekelni, mintha folyamatosan csak fohászkodnék vagy dicsérném az Urat, de egy teljesen más módon. Ilyen még nem sokszor történt velem. 

Az egyik dal különösképpen nagy hatással volt rám, valami olyasmiről szólt, hogy Ő rendelkezzen fölöttem. Ekkor feljött bennem az, hogy félek a jövőtől. Aggodalom fogott el, hogy mi van, ha rossz helyen vagyok, mi van, ha a jövőben olyasmire hív el Isten, amit nem tudok teljesíteni vagy túl kell lépnem a biztonságos határaimon, bele az ismeretlenbe? Ő rendelkezzen a jövőm felett is...na ez az, amit nem nagyon tudok megemészteni. 

Közben megérkezett egy másik csoporttársam is, aki azt mondta, hogy nem szeretne eljönni. Mégis eljött és nagyon megörültem neki is. Szerettem volna imát kérni, ezért mondtam, hogy menjünk el együtt. A közbenjárást a jövőmtől való félelem miatt kértem, és kaptam is :) Furcsa, hogy a közbenjáró lány is ugyanazt mondta, amit én is érzek magamban, valahol ott legbelül. Hogy szolgálni fogok, embereknek fogok segíteni. Aztán odamentem a csoporttársaimhoz és egyikük kimondta azt, amit már többször mondtak nekem a közeli barátaim: hogy okkal vagyok ebben az iskolában, mert nélkülem most nem lennének itt. Isten gyakran azért küld el emberekhez minket, egy olyan helyzetbe - ahová sosem gondoltuk volna, hogy eljutunk - hogy Ő elkezdjen munkálkodni általunk. Nekem pedig ez az egy kimondott mondat, többet jelentett száz másiknál. 

Mindeközben elmondták az Evangéliumot és sokan ezen az estén tértek meg az Atyához, fogadták el az Ő hatalmas szeretetét. Többen az én ismerőseim közül is, páran a csoporttársaim közül is megtapasztalták, ahogy a Lélek beveszi az ember szívét. Isten az, aki megváltoztatja az életedet, ami hatással van a jelenedre, és ugyanannyira a múltadra és a jövődre is. Már nem ugyanaz az ember vagy, akiként jöttél. Mennyit jelent az, ha megosztod másokkal azt az örömöt, amit Isten ad neked? Mennyit jelent, ha elmondod, hogy Isten tényleg, valójában, ma is ugyanúgy szeret? Ha imádkozol, és a másik érzi, hogy valami megváltozik benne? Mennyit jelent, ha megnyitod a szíved, és Isten téged kezd használni, hogy másokat megszólítson? Ez a Felház! 

"Ti is érzitek, hogy változott a légkör? De tényleg!" Így van, pontosan ezt érzem az iskolában, a közösségeimben, és még néha itthon is! Folyamatosan változik Szeged, változnak, formálódnak a szívek. Isten elültette a magokat, locsolgatja folyamatosan, persze ha hagyjuk neki, hogy formáljon. Néha megállunk a növekedésben ugyan, várakoznunk kell, érni, erősödni, de nem engedi, hogy amit bennünk elkezdett, elfonnyadjon. Nem, Ő nem az az Isten, aki beküld a harcba fegyverzet nélkül, nem az, aki gondoz és ápol, majd kirak a jégesőbe. Ha egyszer, egyetlen egyszer is megtapasztaltad, hogy azzal a megingathatatlan, gyengéd és feltétel nélküli szeretettel szeret, ezt te is tudod Róla! Végezetül egy dal, ami elhangzott a szegedi Felházon:

Kép: pinterest.com

A Felházról itt tudhatsz meg többet: 
- Facebook

- Hiteles interjú a Felházról