Az előző vasárnap volt időm ellátogatni az alsóvárosi Ferences Látogatóközpont 5-ös termébe, ahol minden vasárnap kb. 19:15-től 21 óráig dicsőítés zajlik a  K.Ö.D. (Keresztény Ökomenikus Dicsőítők) szervezésében. 

Ismét vasárnap!
Ismét az Úr napja!
Mért maradnál otthon, ha pontosan tudod, hogy napi 1 óra kevés az Úrral?
Gyere! Nyisd meg Szíved, nyisd meg Lelked az Isten előtt! Csak Ő tud segíteni az életeden! Csak Ő méltó az imádásra, dicsőítésre!

Légy szabad! A nyitott szíveden, a Bibliádon kívül másra nem lesz szükséged. Minden mást az Úr hozzátesz....
Megosztani ér!!
Hívj barátokat, ismerősöket, szomszédokat! Bárkit! Hogy nem találkozott még az Úrral? SEBAJ! Itt a tökéletes alkalom!

Forrás: Facebook, Szívvel, Lélekkel - Dicsőítés

Ezt hirdeti a Facebook-os esemény. És tényleg így van! :) A szakdolgozat leadása után nagy nehezen rávettem magam, hogy igenis van miért hálát adni az Úrnak. Bár minden itthon akart tartani, mégis úgy döntöttem, hogy  a Szentlélekkel töltöm az estémet. Én ugyanis ilyenkor az utolsó busszal jövök haza, de most ezt is rábíztam az Úrra. Már útközben találkoztam nagyszerű emberekkel, és mindig mikor megérkezem egy-egy ilyen alkalomra, minden kétségem elszáll afelől, hogy "de jó lenne most otthon" és "annyi dolgom lenne". Mert érzem, hogy pont jókor vagyok jó helyen. A dalokat a K.Ö.D. szolgáltatta: voltak Hillsong számok magyarra fordítva, saját dalaikból is adtak elő és a régi, jó dicsőítő számok a Mennyei tábortól kezdve a Lelkem áldd az Urat éneken át!!

A kicsinek tűnő teremben kb. 20-30 fő volt, bár sajnos nem számoltam. Középen szőnyeg, körben pedig székek szolgáltattak ülőhelyet. A dalok ki voltak vetítve, a hatalmas zongora, a gitár és a hegedű hangja belepte a termet. A nyitott ablakon néha-néha eső illat szállt be. Közben pedig énekeltünk. 

Ahogy én éltem meg...Mostanában egyre könnyebben és gyorsabban átadom magam a daloknak, átadom az irányítást a Léleknek. Ami meglepő számomra, hiszen másfél évvel ezelőtt azt sem tudtam mi az a karizmatikusság, mára viszont el sem tudnám képzelni az életemet nélküle. Szóval ott álltam és éreztem, hogy csak annyit tudok mondani Istennek: "Köszönöm! Köszönöm, hogy leadhattam a szakdolgozatom. Köszönöm az értem elmondott imákat. Köszönöm, hogy ismerhetlek. Köszönöm, hogy itt vagy most velem." Klisé szöveg nagyjából, de annyira a szívemből jöttek ezek a köszönömök, mint talán még soha. Éreztem, ahogy Isten szeret. Szó szerint. Csak úgy, simán: szeret engem. Úgy nagyon, azzal a biztonságot adó, mindent ellepő óriási gyengédséggel, ahogy átölel és én nem akarom, hogy elengedjen. Volt egy csöndes, zongoraszóval kísért negyed óra arra, hogy "dumcsizzunk" az Istennel. A szőnyegen feküdve Jézus a szemembe nézett, megnyugtatott, hogy Ő már a kezdetektől fogva tudta, hogy mi mindenen fogok keresztül menni, de Ő mindezek közben is ott volt és ott lesz velem. Milyen klassz már, mikor az Istenről újra kiderül, hogy a testőröd, a vezetőd, az apukád és legjobb barátod is egyben!! Vagy csak bennem tudatosult ekkor...

Gyönyörködtem abban, hogy ez a sok nyitott szív összegyűlt azon az estén és Isten ezt megáldotta. Nem számított ki vagy, milyen felekezetű, milyen mély a hited. Azt kaptad, amit Isten arra az estére már nagyon régen becsomagolt ajándékként elkészített. Nekem ez az Ő szeretete volt. Néhány barátom a közösségeimből ugyanígy elhívást kapott erre az estére, aminek külön örültem, hiszen egyedül utaztam be és meglátva őket egyből tudtam, hogy Isten már mindent eltervezett. Az utolsó buszig való időm is kitöltődött, mert volt kikkel beszélgetnem ez idő alatt. 

Sosem gondoltam volna, hogy ekkora öröm forrása lehet a hit, de nem tagadom, itt tartunk. Hatalmas hiányt tölt be ez a fiatalok által szervezett, rendszeres dicsőítés Szeged városában!!  Ha megjött a kedved, van időd, indíttatásod, akkor gyere el egy alkalomra és szabadon, mindenféle korlátok nélkül lépjünk az Úr elé! Ezt pedig Ő határtalanul meghálálja neked, higgy nekem.

Az eseményről itt tudhatsz meg többet!